gróf Esterházy János


Politikus.

Életrajz

1901. március 14-én született Nyitraújlakon, a mai Szlovákia területén. Emberi jellemének, életszemléletének kialakulásában nagy szerep jutott családjának, illetve azoknak a családi tradícióknak, amelyek hosszú évszázadok során jellemző vonásává váltak a történelmi Esterházy családnak. Apja, id. Esterházy János (1864-1905) korai halála miatt édesanyja, a lengyel Tarnowska Erzsébet grófnő (1875-1956) egyedül nevelte három gyermekét: Lujzát (1899-1966), Jánost és Máriát (1904-1975).

A nevelésen kívül élete első időszakának meghatározó élménye volt a lengyel édesanyától kapott mély istenhit, valamint a vegyes lakosságú szülőhely, ahol a magyarsággal együtt élő szlovákok nyelvét már gyermekkorában megtanulta.

Esterházy János 1924-ben vette feleségül Serényi Lívia grófnőt. Házasságukból két gyermekük született, János és Alice.

Középiskoláit Budapesten végezte, majd birtokaira vonult vissza gazdálkodni. Azok közé tartozott, akik nem akartak könnyen belenyugodni a trianoni döntésbe. 1919-ben, az új ország Csehszlovákia kormánya által meghozott földreform és az ebben kiszabott súlyos adóterhek következtében az Esterházy család sok más arisztokrata-birtokos családdal együtt egzisztenciálisan is bizonytalan jövő elébe nézhetett.

A szellemi és gazdasági kiszolgáltatottság végül a politikai pályára sodorta őt. Fiatalon, 1932. december 14-én lett az országos Keresztény Szocialista Párt vezetője. 1932-tõl a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga elnökévé választották.

Az 1935-ös parlamenti választásokon, Kassán képviselői mandátumot szerzett a prágai nemzetgyűlésbe, ahol ellenzéki politikusként a magyar kisebbség érdekeinek következetes védelmezője és a fennálló igazságtalan viszonyok kérlelhetetlen bírálója volt.

1936-ban a két magyar párt (az Országos Keresztény Szocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt) egyesülésekor az Egységes Magyar Párt ügyvezető elnökévé választották.

Az 1938-ban, az első bécsi döntés után, Kassa képviselőjeként a város átadásakor sokak meglepetésére bejelentette, hogy a visszacsatolás ellenére Szlovákiában marad az odaszakadt mintegy 65-70 ezer magyarral vállalva sorsközösséget, bár Magyarországon felsőházi bársonyszék és tárca nélküli miniszteri poszt várt volna rá.

Egyetlen magyar képviselőként az önállóvá vált Szlovákia parlamentjében védelmébe vette az üldözött szlovákiai magyarokat, szlovákokat, cseheket és zsidókat.

1942. május 15-én, egyedüli képviselőként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 68-as számú törvényt. Nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott,számos üldözöttet (többségükben zsidókat) segített át Magyarországra hamis útlevéllel.

A háború vége felé háborúellenes megnyilatkozásaiért a Gestapo is hajtóvadászatot indított ellene. Menekülve, bujkálva vészelte át a háború utolsó időszakát. 

Gustáv Husák belügyi megbízott letartóztatta, s átadta őt az NKVD pozsonyi rezidenseinek. A szovjet belügyi szervek tíz pozsonyi magyarral együtt 1945 júniusában Moszkvába hurcolták, ahol koholt váddal tíz év javító munkatáborra ítélték. A gulágban Esterházy János végzetes tüdőbetegséget kapott, egészségi állapota válságosra fordult.

Pozsonyban 1947. szeptember 16-án – távollétében – a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásának vádjával kötél általi halálra ítélte őt a Pozsonyi Szlovák Nemzeti Bíróság. A szovjetek a súlyos beteg Esterházyt 1949-be szolgáltatták ki a csehszlovák szerveknek.

Halálos ítéletét életfogytig tartó börtönbüntetésre enyhítették. Csehszlovákiában, Mírov börtönkórházában halt meg 1957. március 8-án, 56 éves korában. Halála után azonnal elhamvasztották, kiadatását ekkor sem engedélyezték, és földi maradványainak hollétéről máig nincs pontos adat.

Menü

Főoldal

Az Alaptörvény terjesztése

Az Alaptörvény illusztrációi – vándorkiállítás

Szobrok, közterek – Trianon tanúi

Nemzeti Könyvtár

Navigáció