Építész, polihisztor.


Életrajz

Kós Károly 1883. december 16-án született Temesváron. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett 1901-ben, majd Budapesten szerzett építészmérnöki diplomát. Építészként a magyar népi építkezésre alapozott. Részt vett a budapesti Állatkert épületeinek megtervezésében. Stílusát jellemzi a zebegényi katolikus, Kolozsvárt a Monostor úti református ("kakasos") templom, Sepsiszentgyörgyön pedig a Székely Nemzeti Múzeum "tornyos palotája."

Az első világháború idején családjával Sztánán felépített házába, a Varjúvárba vonult vissza (1914). 1918-ban kinevezték tanárnak a budapesti Iparművészeti Főiskolára, de nem fogadta el a kinevezést. Lemondó levelében, többek közt, ezt írta: "... hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám".

Sokoldalú szerepet vállalt a Romániába került magyarság gazdasági, kulturális, politikai életének fellendítésében. Kalotaszeg címen saját maga szerkesztette folyóiratot adott ki. Sorra jelentek meg tanulmányai, publicisztikai írásai, szépírói művei.

Sztánai remeteségéből kiragadták a kisebbségi közélet elvárásai. Ellentétben azokkal, akik a kisebbségi sors elől vagy kivándoroltak, vagy emiatt letargiába estek, passzivitásba menekültek, Kós Károly a cselekvést, munkát vállalja.

1944 után újra bekapcsolódott a közéletbe. A kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán vállalt tanári munka mellett elvállalta az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnökségét. Bekapcsolódott a politikai életbe is: a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöke volt, valamint tagja az alkotmányozó nemzetgyűlésnek Bukarestben.

1948-tól kezdve ismét visszavonult a közélettől, a szakma és az irodalom felé fordult. 1977. augusztus 24-én halt meg Kolozsvárott.