Magyarország Alaptörvénye díszkiadását részben a magyar történelem tárgyi emlékeinek, részben pedig a kiemelkedő eseményeket megidéző festményeknek reprodukciói díszítik. Országunk első ezer évéről a millennium ünnepeihez kapcsolódóan, 1900-ban megjelent album képei szólnak, az azóta lepergett évszázadot tizenöt kortárs festmény idézi fel. A szerkesztők a képsorozat záróképének megalkotását a jövő nemzedékére bízták, a kiválasztáshoz országos gyermekrajz-pályázatot hirdettek.

Olyan alkotásokat vártunk, amelyek a gyermekek és ifjak egyéni, családi, családtörténeti élményeire épülnek, illetve az elképzelt közös jövőnkről szólnak. Az átélt vagy átélhető múltunkról, jelenünkről, jövőnkről.

Közel hétezer pályamű érkezett be. Ez már önmagában is siker, hiszen hétezer gyerek s legalább tízezer felnőtt: szülő, tanár, barát foglalkozott a feladattal.

Izgalmas kérdés, hogy miképpen lehet elvont fogalmakat, eszméket, felszínre törő és bennünk bujkáló közösségi és egyéni érzéseket vizuális jelekké: rajzokká, festményekké formálni? Talán ez az élet egyik legnehezebb és leggyönyörűbb feladata: testet, lelket, szellemet egybefonó alkotómunka. A pályázók nagy részének sikerült megbirkózni a feladattal. S ez nemcsak a gyermekek, ifjak, hanem az őket segítő felnőttek: tanítók, rajztanárok, szakkörvezetők, szülők érdeme is.

Sipos Endre előszavából