Író, műfordító, szerkesztő, közéleti személyiség.

Életrajz

Első könyvei az Apródszerelem, (1899) című novelláskötet és az Apró bűnök (1905) elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt, (1911) a kisemberek életét ábrázolja. Megjelent angol, német, olasz, holland, finn, észt nyelveken.

A Régi ház című családregénye (1914) a biedermeier kori Pest ábrázolása, mellyel Tormay Cécile elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját. A Bujdosó könyv (1921–22) naplószerű regényéből az 1918. október 31-től 1919. augusztus 8-ig terjedő időszakról tudósít (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság). Német, angol és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Klebersberg Kunó felkérésére latinból magyarra fordította középkori legendáinkat Magyar Legendárium, (1935) címen.

Az ősi küldött című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik: a Csallóközi hattyú (1933) és  A túlsó parton (1934) után a A fehér barát (1939) az írónő halála következtében befejezetlen maradt.

Az 1918–19 évek fordulóján Tormay Cécile létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű szervezetet az I. világháború során kivérzett magyarság újraélesztésére.

1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába egyhangúlag választották a Mme Curie halálával megüresedett székbe. Ez év július 16-i megnyilatkozásában itt is síkraszállt Trianon ellen.

1936-ban jelölték a Nobel-díjra. 1937-ben megosztva megkapta volna az Irodalmi Nobel-díjat, de halála ezt megakadályozta.